Érintés ára - Harmadik fejezet

És itt jön a harmadik fejezet is.
Jelzem az idelátogatóknak, hogy ma két fejezetet raktam fel, az ezt megelőzőt keressétek egyel lentebbi bejegyzésben. Ne hagyjátok ki, mert vannak HOT képek benne az egyik karakterről, Cassóról... :D
És ha már így belelendültem a karakterábrázolásba, akkor eme bejegyzés végére is teszek majd 1-2 képet :)

Harmadik fejezet

Arra tért vissza az öntudatom, hogy meleg bunda simult az arcomhoz. A szőrös valami nyávogott, és az orromat böködte. Mikor kinyitottam a szemem, rájöttem, hogy fejem a bőröndbe fektetve sikerült elbóbiskolnom. Zöldalma kíváncsian nézett sárga, vágott pupillájú szemeivel, mintha azt kérdezné, hogy nekem amúgy nincs-e valami dolgom.

És beugrott, hogy de IGEN, nagyon is van dolgom.

A szívroham szélén egyensúlyozva pattantam föl, gyorsan összecsaptam a bőrönd két felét, és behúztam a cipzárt. Ledobáltam a pizsama részeit, hogy rendesen felöltözhessek, aztán féloldalasan magamra dobtam a kisebb táskát. A bőrönd fogantyújáért nyúltam, és magam után húzva kicsörtettem a nappaliba. Lin még mindig mélyen durmolt, így nem zavartam fel. Odamentem a konyhaasztalhoz, fogtam egy tollat és a mellette lévő jegyzettömbre firkantottam neki egy üzenetet. Megkértem, hogy viselje gondját a cicámnak, majd még gyorsban töltöttem egy tál friss vizet Zöldalmának. Letettem a tálkát a helyére, szórtam a mellette lévőbe kevés szárazeledelt, és a következő percben már árkon-bokron túl jártam.

Alig öt percbe került kiérni a járdára. Leintettem egy taxit, a csomagtartóba tuszakoltam a cuccom, majd lehuppantam az utasülésre.

- Hova lesz a menet? – kérdezte a sofőr.

- A repülőtérre. Siessen, mert késésben vagyok.

- Akkor repülőtér rendel. – mondta, majd kilőtt a forgalomba.

Szerencsére a város repülőterén voltak vészhelyzet, vagy sürgős küldetések esetére magángépek. Cassónak összesen kettő, feltételezhetően a kisebbel fogok én utazni, de attól még, hogy ez nem menetrend szerinti járat, a pilóta valószínűleg az elmúlt percekben már nem egyszer a jóistenbe kívánt engem. Kapni fogok a fejemre, ha egyszer elérek odáig.

Mélyeket lélegeztem, hogy lenyugtassam magam. Közben eszembe jutott, milyen állapotban tértem magamhoz.

Pakolás után ledőltem szusszanni egy pillanatot, és mi lett a vége? Az álomvilág olyan észrevétlen belemászott az ébrenlétbe, hogy abszolút fel sem tűnt a váltás. Ez a szexuálisan frusztrált álom olyan valóságosnak tűnt, hogy esküdni mernék arra, valójában is megtörtént. Szinte éreztem Casso száját a sajátomon, bőrét a bőrömön, hallottam fülembe morgó suttogását.

Megborzongtam, mellbimbóim a felsőmnek feszültek. Csoda, hogy tudtam egyáltalán gondolkodni. Komolyan, annyira életszerűnek tűnt az egész, hogy valami hihetetlen. Nincsenek rá szavak.

Habár több, mint kíváncsi és felkészült lettem volna a folytatásra, azért mélyen belül megnyugtatott, hogy semmi sem történt Cassóval. Kicsit csalódott voltam, de az érzés gyorsan elmúlt. Tudtam, hogy igazából semmi közöm nem lehet a Navitámhoz. A barátja lehetek, több nem. Miatta és magam miatt sem. Szívás, de ilyen az élet.

Egyedül az nyugtalanított, hogy tényleg ilyen észrevétlen kerültem az álomvilágba. Mi van, ha máskor is megtörténik? Küldetés közben például. A végén nem tudnám eldönteni, hogy mi valóság, és mi nem. Azt hinném, hogy elkaptam a bűnöst, közben meg valami sötét, büdös pincében rohadnék. Jelképesen értve. De akkor is...

Nagyon nem hiányzik ez nekem.

Megráztam a fejem, hogy elmossam a gondolatot. Nem foglalkozhatok ezzel. Ha esetleg újra lesz hasonló, majd akkor töröm rajta a fejem. Ha meg a következő álom, a sikamlósságtól független egyéb problémát nem okoz, akkor hagyom a fenébe, és egyszerűen elfogadom, hogy tudat alatt a mesteremmel pajzánkodom. Éberen valószínűleg senki sem fog ilyenre rávenni, akkor legalább más módon megtapasztalom a hús gyönyörét. Az érzés biztosan másmilyen, mint a valódi szex, de mivel önmegtartóztató életet élek...

A különbség úgysem tűnik fel.

Nekem legalábbis.

Előre bámultam, át az üvegablakon, és kitöröltem a fejemből mindent. Még akkor is önfeledten bambultam, mikor a taxi leállt a hangárnál. Úgy tűnik, ránézésre kitalálta, hogy nem egyszerű utas vagyok. Megpaskoltam az arcom, hogy magamhoz térjek, majd kiszálltam a járműből. Hátra sétáltam a csomagtartóhoz, és mire kivettem a bőröndömet, Kinneth langyos lehelletét már a nyakamon éreztem.

- Kés-tél. – szólalt meg lassan, szótagolva, amitől a pihék a hajam tövében rögtön ágaskodni kezdtek.

- Tudom – fordultam meg, hogy szembe kerüljek vele. Kinneth állig érő tépett haja az étcsokoládéra emlékeztetett, emellé pedig pár árnyalattal világosabb bociszemek jártak, amik még veszélyesebbé tették őjóképűségét.

Így, ha a szomorú világvége pillantását használta, ellenérzéseim ellenére is mindig le tudott fegyverezni.

Bézs színű póló és hosszú, fekete vászonnadrág volt rajta, de kétségem sem lehetett afelől, hogy az a nadrág hátulról is tökéletesen rásimul, és kiemeli a gömbölyű részeket. Nyálcsorgatóan jó popója van a drágának, de már elkelt testestül-lelkestül, így teljesen fölösleges róla ábrándozni. Mellesleg ő, és a párja is a szívemnek kedves barát.

De azért titkon néha meglesem magamnak. Csak egy picit.

- Sajnálom, de Cassónak hajnalban jutott eszébe magához szólítani, így egyáltalán nem tudtam pihenni. Miután bepakoltam, egy kicsit ledőltem, tényleg csak egy pillanatra, aztán... Nos, elaludtam. De komolyan, fel sem tűnt, hogy alszom, csak mikor Zöldalma az arcomnál sertepertélt.

- Zöldalma? – kérdezte ő is zavartan. Kezdett elegem lenni abból, hogy mindig így bámulnak rám, ha azt a szerencsétlen jószágot megemlítem. Az istenért, az én macskám, ha akarom, akkor Tokos Tengelykapcsolónak is elnevezhetem, és senkinek semmi beleszólása nem lehet a választásomba. Épp készültem Kinneth arcába mászni, mikor feltartotta mindkét kezét, és ezzel jóval azelőtt elhallgattatott, hogy egyáltalán megszólaltam volna – Nem akarom tudni. A lényeg az, hogy jobb, ha csipkeded magad, és lóhalálában felvágtatsz a gépre, mert Casso parancsa szerint már most félúton kéne lennünk Winnipegbe.

Végszóra kikapta a kezemből a bőröndöt, és elindult a repülőhöz.

Egy pár pillanatig némán bámultam távozását, majd összeszedtem magam, és a sofőrhöz ballagtam.

- Mennyivel tartozom? – nyúltam a tárcámért, de egyszerűen leintett. Manapság mindenki csak integet, meg hadonászik az orrom előtt, nem is értem, minek akarok egyáltalán kommunikálni.

- Már kifizették a viteldíjat. Sőt, a dupláját kaptam.

- Hogy mi? Ki fizette ki? – kérdeztem, de egy kéz megragadta a vállam, és elkezdett hátrafelé húzni.

- Viszlát drága, remélem máskor is összefutunk – integetett a sofőr, majd a kérdésemet elengedve a füle mellett, simán elhajtott.

Lehet, hogy még mindig álmodom?

- Gyere már Rhia – rázott meg a kéz tulajdonosa – Esküszöm, ilyen csigát, mint te, hiába mondom, hogy nyomás a fedélzetre, te ácsorogsz itt naphosszat, és ha sikerül is megmozdítani, jössz vagy gyök kettővel. Legalább addig próbálj ébren maradni, amíg el nem tudunk indulni, utána alhatsz az úton.

- Kinneth?

- Igen miss escargot?

- Ki fizette ki az utat? – kérdeztem meg őt is. – Csak nem te? Mert akkor esküszöm, hogy megadom az árát.

- Nem én. Szerintem a munkaadódat kéne megkérdezned. Felhívtam, mikor láttam a közeledő taxit.

- Hogy tudta Casso kifizetni az összeget, amikor nincs is itt? – néztem hátra a vállam felett. Kinneth tanácstalannak tűnt, de azért mégis válaszolt.

- Bemondatta velem a rendszámot. Esetleg banki átutalással? – vonta meg a vállát.

- Ez – próbáltam megtalálni az ide illő szót, de nem igazán jutott eszembe – Ez eléggé... Ijesztő. Horrorisztikus. Egy rendszámtól hogyan jutott el a bankszámláig? A különböző szerveknek védeniük kéne a személyes adatokat.

- Ismétlem. Ne engem kérdezz. – ezzel elrángatott a gépig, és a táskához hasonlatosan engem is egyetlen mozdulattal felpakolt. Mikor ő is feljutott, megbökte az oldalam, és az egyik ülés felé mutatott. – Az a legkényelmesebb, Casso szokta használni, de mivel nincs itt, most lehet a tied. Amúgy az Axisról van szó, komolyan azon csodálkozol, hogy a város összes lakójának személyes adataival rendelkeznek? Az lenne a fura, ha nem így lenne. És, ha belegondolsz, nem élnek vissza a helyzettel. Ha meg beüt a krach, akkor pont jól jön az egész.

Jobban átgondolva a kérdést, volt némi reáció a válaszában.

- Igazad van, de ettől még nem örülök a dolognak. – adtam meg magam, és lecsüccsentem az említett garnitúrára. Tényleg nagyon kényelmes volt, mintha egy bárányfelhő burkolná be a gerincem. Befészkeltem magam, és rögtön késztetést éreztem arra, hogy lehunyjam a szemem és átengedjem magam az álmok birodalmának. – Jobb, ha mész pilótácskám, mert mindjárt horkolni kezdek. Vár a munka.

- Eleget teszek a kérésnek, de csak azért, mert féltem a seggem a Navitánk haragjától. Egy ilyen szép, kerek fenék nem fest túl jól vasvillára tűzve. – kacsintott, majd eltűnt a pilótafülkében. Zúgás, kattogás, pittyogás szűrődött át az ajtón, majd éreztem némi húzást, ahogy a gép felemelkedett.

- Még, hogy ő félti a seggét. Az én hátsóm jóval nagyobb veszélynek lesz kitéve, mégsem panaszkodom. – mormoltam a nagy semmibe, aztán becsuktam a szemem, és újfent elaludtam.

***

A gép zötykölődésére tértem magamhoz. Kinéztem az ablakon, és láttam a magánbirtokot, amit Casso azért bérelt, hogy legyen egy hely, ahova leszállhatunk, és ahol gondját viselik a repülőinknek. Nyújtózkodtam, megfeszítettem elgémberedett végtagjaimat, csavartam egyet mindkét vállamon, majd nagy ásítások közepette felálltam, és innivalót kerestem. Nem volt nehéz találni egy üveg ásványvizet, letekertem a kupakját, és két részletben kiittam az üveg tartalmát. Utána kidobtam a szemetesbe.

Kinneth sikeresen letette a gépet a földre, s miután leállította, amit kellett, odaballagott hozzám és medveölelésbe vont erős karjaival.

- Remélem jól utazott járatunkkal, és nagyon fog vigyázni magára, escargot kisasszony – elengedett, hogy utána szétborzolhassa a hajamat. Elütöttem a kezét, és vidáman vigyorogtam.

- Nem lesz semmi bajom. Tudod, hogy én vagyok az egyik legjobb sicarius. Nem hagyom, hogy kárt tegyenek bennem. – mondtam hüvelykujjamat feltartva – Amúgy mi az az eszkarg-izé?

- Nem fontos tudnod. – vigyorgott ő is teli szájjal, barna szemei csak úgy árasztották magukból a vidámságot, ami még gyanúsabbá tette a dolgot.

- Gyerünk. Magyarázd meg. – néztem rá harcisan.

Kiszedem belőle a választ, ha addig élek is.

- A-a. Tényleg, semmi különös, csak egy kis becenév. Franciául.

- De mégis mi a lópikulát jelent?

- Mondom, hogy nincs jelentősége, ne nyaggass már ezzel. Roszabb vagy, mint az anyám, pedig aztán, ha ő beindul, akkor egy tomboló hurrikán sem söpri ki az életemből, hogy megkíméljen a vallatástól.

- Kinneth. – léptem hozzá közelebb, és tenyerem a mellkasára fektettem. Feljebb csúsztattam az ujjaimat, hogy pont a szíve fölött helyezkedett el a kezem. Éreztem egyenletes szívverését. Dobbdobb-Dobb-Dobb. Mássik kézzel belekapaszkodtam a vállába és elhelyezkedtem a lábai között. Egyik térdemet észrevétlen becsúsztattam combjai közé, majd elkezdtem egyre feljebb és feljebb emelni, de az utolsó pillanatban észrevette a mozdulatot, és blokkolta a támadást.

- Te megpróbáltál tökön térdelni?! – bámult hihetlenkedve. Most a szívverése inkább volt Dobdodobbdobdooo. Milyen gyorsan megváltozott.

- Ha szép szóval nem megy, akkor jöhet a kínzás, és pontosan tudom, hogy mit nevez egy férfi a legnagyobb kincsének. Szóóóval. Igen. Megpróbáltalak tökön térdelni.

- Szerencséd, hogy nem vagy te is férfi, mert akkor most félkézzel letépném a golyóidat, és kiakasztanám őket a pilótafülkébe. – fújtatott hangosan.

- Hamár kerek dologra van szükséged, akkor megpróbálhatod leszedni a melleimet, de amúgy a kerek segged sokkal jobban nézne ki az üvegen. Repülés közben végig csodálhatnád a hátsófertályadat. – paskoltam meg a buksiját, aztán hátat fordítottam neki, és a bőröndömért indultam.

- Még jó, hogy tudom, igazából nagyon is kedvelsz Rhealin, különben ez a kijelentésed most a mély depresszió ölelésébe taszítana. Hiányozna neked a seggem, ha nem a helyén lenne. Valld be. – hallottam a hátam mögül, s megfordulva láthattam Kinneth ragyogó mosolyát.

Tényleg hiányozna, de ezt neki nem kell tudnia.

- Ahogy gondolod. – mosolyogtam vissza, és odanyújtottam a bőröndöt. Elvette a kezemből, kinyitotta az ajtót, és leszállt azzal együtt. Utána ugrottam a betonra, így rögtön láttam a közeledő fekete Mercedest.

- Érted jött – szólt mellőlem Kinneth vidám hangja.

- Valahogy sejtettem.

Az éjsötét Mercedes Carlsson alig egy lépésre állt meg tőlünk. Az ajtó kinyílt a vezető oldalán, és egy selymes, eperszőke hajkoronával megáldott, berilliumra emlékeztető világoskék szemű leányzó lépett elénk, a sofőrökre jellemző kosztümben és sapkában. Kristie Hull, becenevén Kiss a fajunk másik oldalát képviselte. Ő Lys, én pedig Éna. Ahogy nekem sötét szemem és hajam van, úgy neki mindkettő világos. De jobb nem elfelejteni, hogy ez nem jelent semmit. Küllemre eltérünk, és a ránk jellemző mágia is másmilyen, de egy fajhoz tartozunk. Akik itt állunk hárman, mind silexek vagyunk.

Igen, így hívjuk magunkat. Silex.

Ugye, hogy még senki sem hallott rólunk? Mert nagyon jók vagyunk a létezésünk elfedésében.

A Navitánk - Casso – Éna, ahogy a hozzá tartozó silexek többsége is. A mi képességeink felelnek meg leginkább a terepmunkára, s a legtöbb sicarius is Éna. És abból kifolyólag, hogy Casso alá elég sok végrehajtó tartozik, így helyes az a következtetés, hogy az ő területén leginkább fekete-sötétbarna sörénnyel rendelkező emberek többségébe botlik az ember. Azt hiszem igaz az a feltevés, hogy hasonló hasonlót vonz. A legjobb barátnőm, Linenne is Éna, ahogy az Amaranth-ban lakó barátaim többsége is. Természetesen van pár szőke-vörös folt a területünkön, de ők más munkakört szoktak betölteni. Amaranth városában hozzánk képest kevés Lys-t lehet találni, ők is leginkább a kórházainkban, vagy a laborjainkban dolgoznak. Amúgy sokkal elterjedtebb az, hogy a Navitájuk felügyelete alá tartozó országban élnek, és ott végeznek különböző feladatokat. Ahogy Kiss is. Ő, hozzánk hasonlóan Cassóhoz tartozik, itt él Winnipegben, sofőrködik, és a mesteremhez tartozó épületek egyikében lakik.

Ja, és ő Kinneth párja.

- Szia Kiss – léptem előre, hogy megölelhessem. Magamba szívtam mangóra emlékeztető illatát, majd átengedtem az urának. – Ha lehet, várjátok meg amíg beszállok a Mercédesbe, és csak utána kezdjetek fajtalankodni.

- Hé. – kiáltott fel Kinneth – Az nem fajtalankodás, hanem létfenntartás. Tudom, hogy csak irigykedsz, mert te nem smacizhatsz velem.

- Persze, persze, azt mesélsz be magadnak, amit csak akarsz. Abszolúte nincs meg bennem a késztetés arra, hogy csókolódzak veled.

- Még jó. – szólalt meg Kiss vékony, magas hangján. – Mert akkor nem engedhetném meg, hogy többet együtt utazzatok. És Casso akkor nagyon csúnyán megbüntetne. – féloldalasan elmosolyodott, aztán ránézett élete szerelmére, és úgy éreztem, jobb minél előbb elmenkülnöm onnan. A talaj kezdett nagyon forróvá válni a talpam alatt. Sőt, nem csak a talaj, hanem minden más is. Gyorsan bevágtam magam a kocsiba, és próbáltam nem meghallani őket. Nem mintha hangosak lettek volna, de a kettősük képe beleégett a retinámba, és akaratlanul is láttam magam előtt a róluk sütő csak-érjünk-haza-letépem-a-ruhád-és-úgy-neked-esek-hogy-két-napig-nem-fogsz-tudni-járni hangulatot.

- Bárcsak Kinneth itt maradna a birtokon – sóhajtottam fennhangon.

Természetesen az említett ezt a pillanatot választotta arra, hogy kinyissa az ajtót a másik oldalamon, és bőröndöstül az ülésre huppanjon. Kiss is elfoglalta helyét a vezetőülésnél, és egyetlen csuklómozdulattal gázt adott.

- Mint már mondtam, hiányoznék neked. – somolygott szemtelenül. – Erről jut eszembe. Kiss, képzeld, Rhia ki akart herélni. – fordult előre.

Kiss ránknézett a visszapillantó tükör segítségével, majd újra az útnak szentelte figyelmét. Nem igazán tűnt úgy, hogy felzaklatja a lehetőség.

- Még szívességet is tenne vele. – szólalt meg pár perc hallgatás után.

- Kösz, Édes, én is szeretlek. És egy madárka azt csicseregte, hogy szereted a fiúkat is, szóval bátorkodom nem rettegni attól, hogy az éjszaka közepén levágod őket. Ha komolyan gyereket akarsz tőlem, akkor nagyon nem jó ötlet.

- Még meggondolhatom magam. A criagolig van idő.

Hogy mindenki értse, a criagol is egy olyan kifejezés, amit csak mi használunk. Egyfajta szertartás, ami arra való, hogy az egymásra talált silexek egyesüljenek. Testben, lélekben, mágiában, mindenhogy. Megosztják az életenergiájukat, eggyé válnak. A két fél innentől nem külön testben él, hanem megosztoznak egymás között. Olyan, mint valami paraesküvő, de jóval több is annál. Nem is lehet elmagyarázni, mi történik a criagol során. Csak akkor érti meg valaki, ha része van benne.

Egyedül azt tudom elmondani, hogy milyen külső változások kísérik ezt. A különböző nemi partnerekre jellemző szimbólumok eltűnnek a kapcsolódó felek csuklóiról, és egy különleges, csak rájuk jellemző jel jelenik meg a nyakukon, az ütőér felett. Ez esetben a Kissre és Kinneth-re jellemző szimbólumok fognak egybefonódni, egyfajta keresztezett tetoválást létrehozni Kiss nyakának jobb, Kinnethének pedig bal oldalán. Ez a jel páronként változik, sosem egyforma.

Emellett meg fog változni a szemük színe is. Tudvalevő, hogy egy Éna szeme vagy sötétkék, vagy barna, vagy fekete. Egy Lysé pedig világoskék és zöld lehet. Miután a criagol végbement, ezektől eltérő szín jön létre. Fehér, pink, lila, arany, ezüst, bármilyen szürreális írisz összejöhet, és a lényeg, hogy mindkettejüknek azonos színű lesz a szembogara.

Ennyi lenne a látható változás, de a fontos dolgok természetesen láthatatlanul, a szem előtt rejtve mennek végbe. Igazi lelkitársak lesznek, akik csak egymásért élnek. Átvitt és szószerinti értelemben is. Mert, ha az egyikük meghal... A halál beálltának pillanatában a másik is követi. Egy másodpercnyi különbség sem lesz a két eset között. Nada.

Hát, igen, a criagol egyszerre áldás és átok.

Nagyon át kell gondolni, hogy valaki végrehajtja-e. Még szerencse, hogy magunk között tartjuk ezt a dolgot az elhalálozásról. Különben simán leöldöznék a Naviták, és egyéb fontos silexek párjait.

- Nem is tudtam erről a döntésetekről. Gratulálok. És a gyerekhez is, ha egyszer lesz. – mosolyogtam felváltra mindkettő felé. – Ezek után megpróbálom nem nemzésképtelenné tenni Kinneth-t.

- Lekötelezel – horkantott egyet – Amúgy örülök, hogy nem ellenzed.

- Ellenezni? Miért ellenezném? – kérdeztem homlokráncolva.

- Ne nézz így, nagyon jól tudod, hogy tudom és Kiss is tudja, hogy te nagyon nem akarsz soha sem átesni a criagolon. Volt egy olyan megérzésem, hogy nem feltétlen fog tetszeni a dolog, ha tudomást szerzel róla. Azt hittem, nekiállsz ágálni, hogy miért is veszélyes blablabla, én meg szörnyethaltam volna a dorgálásba. Ami amúgy nem akadályozott volna meg abban, hogy Kissel ténylegesen egyesüljek, de azért jó érzés, hogy örülsz nekünk.

Nahát. Nem csak Casso tud olvasni belőlem, hanem ők is.

Mi lesz a következő? Bemondják a híradóban, hogy feltett vágyam keresni egy élő törpöt, hogy megkérjem, öltözzön be kertitörpének, és ijessze halálra az utálatos szomszédomat, aki vicces fóbiában szenved mindenféle kistermetű lényt ábrázoló szobortól?

- Semmi bajom a criagollal. Csak épp nem nekem való. Hiszen végrehajtó volnék, vagy mi, így bármelyik küldetésemen megvan a lehetősége annak, hogy urnában végzem. És, ha már el kell földelni, akkor ne keverjék össze a szemcséimet más hamvával. Érhetően mondva, nem akarom, hogy valaki, akinek amúgy lenne elég ideje szépen eléldegélni, azért végezze holtan, mert hozzám van kötve az életereje. Egy dolog, hogy a saját életemet mindig kockára teszem, de másét nem akarom.

- És ha Cassóról lenne szó? – kérdezte Kiss hátrafordulva.

Mi a fene. Ezek mindent tudnak?

- Ennyire nem lehetnek nyílvánvalóak az érzéseim. – forgattam a szemeimet. – Ugye?

Kinneth megfogta a vállamat, és maga felé fordított.

- Tőlünk senki sem tudja meg. És megnyugtatlak, nem ilyen egyszerű leleplezni a kis titkaidat. Azért tudunk róla, mert...

- Ez az én képességem – vágott a szavába Kiss – Mostanában jelentkezett nálam először, és hirtelen szokott rám törni. Mikor odakinnt megöleltél, elkaptam egy álomfoszlányt. Tudom, hogy nem emlék volt, hanem csak álom, mert mikor mással is megtörtént, akkor ennyit sikerült összeraknom. De őszintén megmondom csajszi, nem nagyon lepett meg a Navitánk iránti vágyad. Amelyik nőnemű működő hormonokkal rendelkezik, az nem hagyja figyelmen kívül őméltóságát. Én ugyan rövid időn belül egyetlen férfiért fogok epekedni, de azért annak a nőnek is jó dolga lesz, aki vele csinálja végig a criagolt.

- Oh. Értem. – sikerült kinyögnöm. Akkor erről pusmogtak odakint. Avagy a nagyon is túlfűtőtt álmom őket is felhevítette.

- Sajnálom Rhia, de gondoltuk, jobb, ha tudod. Tényleg nem fogjuk továbbadni – nézett rám őszintén azokkal a bociszemekkel Kinneth – A te titkod a mi titkunk is. Lakat a számon. – imitálta a bezárás mozdulatát, és a képzeletbeli kulcs eldobását.

- Nem is titok, inkább... ábránd. Egy olyan vágyálom, ami sosem fog megtörténni, úgyhogy fölösleges azon gondolkodnom, hogy mennyire lennék hajlandó végigcsinálni a criagolt Cassóval. De, ha bele is gondolok. Őrültség. Továbbra is könnyen megölhetnek, mert sicarius vagyok, és ha én meghalok, jószerével Casso is jön utánam, aztán meg egy csomóan elvesztenék a Navitájukat. Az Axis egy tagja oda lenne az én hibámból kifolyólag.

- Ugye tudod, hogy ez visszafele is elsülhet? Ő is él olyan veszélyes, ha nem veszélyesebb életet, mint te. Szerintem nagyobb a valószínűsége annak, hogy te követed őt a sírba, mint fordítva. – kommentálta Kiss.

- Maradjunk annyiban, hogy jelenleg nem vagyunk egy véleményen. Minden porcikám tiltakozik a lehetőség ellen. Ha szeretem annyira, hogy egyesülni akarjak vele, akkor jobban szeretem az életemnél, és inkább azt akarom, hogy tovább éljen nélkülem is. Így kéne lennie. – dőltem hátra a karjaimat összefűzve a mellkasom előtt, és lezártnak tekintettem a témát.

- Sejtelmed sincs, hogy mire képesek azok az emberek, akik megtalálják a másik felüket. Ésszel nem lehet felérni azt a szerelmet, a harmóniát, az egymásra hangolódást. Teljesen másképp látod a világot, mikor a lelked felismeri, hogy ő van neked teremtve. Amit addig a pillanatig gondoltál a kapcsolatokról... Megváltozik, füstté válik. Te is megváltozol. Nem jelentheted ki biztosra, hogy mit tennél, addig, amíg nem leszel abban a helyzetben. És én már most mindenben lefogadnám, kivéve Kinneth-t, mert őt nem adom, hogy ha megtehetnéd Cassóval... Akkor végrehajtanád a szertartást.

Ezt mind a nyakamba zúdította Kiss, amitől úgy éreztem, jó ideig nem is tudom majd kitörölni az agyamból a szavait.

Akárhonnan néztem, igaza volt vagy sem, ez az egész akkor is arra a feltevésre épült, hogy „ha lenne esélyem nála”. De a térdremegősen jóképű, hollófekete hajú, csillogó lazurit szemű mesterem még mindig az életben-nincs-rá-lehetőség kategóriába tartozott. A vak ember sem foglalkozik azzal, hogy milyen a kilátás a lakhelyéről, úgyhogy én is hasonlóképp teszek. Figyelmen kívül hagyom az ilyen hozzászólásokat.

- Csiga – szólalt meg Kinneth.

- Megbocsáss – fordítottam jobbra a fejem, és bámultam markáns arcvonásait – Hogy jön ide az, hogy csiga?

- Te kérdezted azt, hogy mit jelent az escargot. Tessék, válaszoltam. Csiga. De kérlek, ne akard megint focilabdának használni az alfertályam. – rakta kezét az ágyékára, és védekezőn markolta a nadrág tartalmát.

- Csiga. – mondtam ki hangosan. – Nem vagy túl kreatív. De megnyugodhatsz. Nem focilabdának fogom használni, hanem fülbevalónak. – ijedten húzódott arrébb, szinte láttam, ahogy azért imádkozik, hogy beleolvadjon a kárpitozásba. Olyan szánnivalóan ijedt kisfiú fejjel bámult a nagyvilágba, hogy röhöghetnékem támadt – Csak vicceltem. Ha valaha, valaki ékszert csinál a testrészeidből, akkor az nem én leszek.

- Hanem én – szállt be a társalgásba Kiss.

A következő percekben, mi lányok hangosan hahotáztunk, Kinneth pedig próbált nanométerűre zsugorodni, csekély eredménnyel. Végül megszántuk, és megnyugtattuk, hogy semmilyét sem kell féltenie. Habár Kiss hozzátette, lehetséges, hogy ki fog harapni pár darabot az ennivalóan kerek seggéből, de amúgy tényleg minden egyebe a helyén marad.

Becsszó.

Akkor jöjjenek azok a képek:

Őt lehet elképzelni Kissnek.

És őt pedig Kinneth-nek :)

Ha ismerősek lennének a képen szereplőek, az egyáltalán nem véletlen, mert mindketten színészek volnának... Kivételesen közülük csemegéztem, és jajj, nem bírom ki, ide is fel kell töltenem egy képet "Cassóról"... De ő már nem színész lészen.

Drágaszááág.... :DDD