Cím

Olvass bátran! :)
0

Friss életjel


Aranyosak az új cicáim, mi?
De nem is ez a lényeg.

Évszázadok óta nem írtam ide friss bejegyzést. Még mielőtt valaki örülne, hogy végre-valahára hoztam új fejezetet, nos... Az illetőt ki kell ábrándítanom, mert nem. Ez a blog olyan nekem, mint egy napló, ahova az egyetem elkezdésekor a történetem fejezeteit töltöttem fel, néha közbeiktatva egy kis életleírással. Aztán nem volt időm, majd később nem is akaródzott ezzel az egésszel foglalkozni. Ha eszembe jutott, mindig csak a tudatom hátuljába sepertem, hogy "majd egyszer eljutok idáig is, hogy ezt folytassam". Őszintén szólva... Kezdetben a fejezetek írása szórakoztatott, de magamnak csináltam, nem közönségnek, aztán eljutottam arra a szintre, hogy el kezdett érdekelni más véleménye, meg elkezdtem én is mások blogját böngészni. De tudni kell rólam, hogy amilyen hirtelen fellángol bennem a szenvedély egy hobbi iránt, olyan hirtelen el is apadhat az egész. Minél inkább bennem volt, hogy haladni kéne, írni kéne, adni kéne valamit azoknak, akiket érdekel a történet, annál kevésbé akaródzott folytatnom bármelyiket.

Lehet szerény személyem élete nem érdekel senkit annyira, mint a kitalált karaktereimé, de akkor is írni fogok ide most néhány bekezdést. Most télen fejeztem be a BSc-t és februárban kaptam meg a diplomámat (anyagmérnök szak, vegyipari technológia szakirány). És ebben a félévben neki is kezdtem az MSc-nek. Ezen a féléven kívül, aminek mindjárt vége - és jön a vizsgaidőszak -, még három van hátra, aztán kilépek a bizniszvilágba. Vagy hát remélhetőleg az iparba.

Ami azt illeti, MSc-n alig van órám, heti 3 nap, akkor is max 3-4 óra egy nap. Szóval van időm. Hogy miért nem írok? Mint mondtam, a szenvedélyem dolgok iránt hol fellángol, hol kihuny. Olvasni továbbra is szeretek, a könyvek gyűjtése mellett már van egy Kindle Paper White-om is, amire rátölthetek e-bookokat. Az érdeklődésem az utóbbi 1 évben inkább a League of Legends nevű online játékra terelődött, ezt néha megszakította 1-1 rpg, vagy egyébfajta játék iránti lelkesedés. Lassan odáig is eljutok, hogy befejezzem a Dragon Age Inquisition-t. És persze túlfűtött sorozat- és animefaló is vagyok (meg alkalomadtán 1-1 hétre kitör rajtam a "dorama-t akarok nézni" vágy is). Csupa-csupa haszontalan dolog, igaz?

Ja és, említettem, hogy végre eljutottam odáig, hogy elmenjek az első vezetés órámra? Elég ijesztő a dolog, a magam részéről kételkedem benne, hogy valaha is megtanulom az autónak nevezett ördögi szerkezet irányításának módját. De azért reménykedek.

És persze a legfontosabb: boldog, stabil párkapcsolatban élek (már egy ideje). Az illető egyik évfolyamtársam, szóval... Közös ismerősök, közös élmények, Ő most fog végezni. Én meg kvázi átköltöztem hozzájuk a kollégiumból - ahol elméleti szinten még mindig lakom -, és itt tengetem mindennapjaim többségét. Valahogy nem is akaródzik kimenni a házból. Jófej a családja, van 3 kutya, 3 macska, akikkel az ágyban is hempereghet az ember. Persze ez nem mindenkinek fontos, de én annyira imádom az állatokat, és odahaza hiába vannak nekünk is, velük nem csinálhatok annyi mindent, nekik több dolog is meg van tiltva, amit itt szabad... Mint az ágyban alvás. Velem meg a barátommal. Hármasban.

Egyszóval a lehető legjobban érzem magam, és szinte csak vagyok. De nekem jó így, kényelmes.

Most, hogy mindezt kiadtam magamból, következzék, amiért is írom ezt a bejegyzést.
Szóval, nem szándékozom végleg abbahagyni az írást. Csak takarékra raktam az elgondolást, de a fejemben még mindig meg van a történeteim alapja, a befejezése, amit egyszer meg akarok valósítani. És talán ma meg is tettem az első lépést e felé. Elővettem az "Egy párduc vére" eddig elkészült tizenhárom fejezetét, és tegnap éjszaka, ma délután meg este nekiálltam rendbe szedni. Átolvastam, kitöröltem részeket, néhol átfogalmaztam, néhol írtam új sorokat, új gondolatokat. Ettől persze nagyjából ugyanaz maradt. A párbeszédek helyesírásán változtattam. Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy minden úgy van, ahogy lennie kell, de egyelőre elégedett vagyok. 

Kész a folytatásra.

A megváltoztatott doc-ból csináltam egy pdf-et, amit feltöltöttem a Google Drive-omra, és itt, a fejlécen behozható "draer"-es oldalra felraktam a linkjét. De itt is megpróbálom megosztani.


A folytatásról annyit, hogy egyelőre nem tudom mikor kezdek neki, de most van hozzá kedvem. Ironikus, hogy közben most nem szabad ezzel foglalkoznom, mert egy beadandót kell megcsinálnom, felkészülni pár zh-ra, valahogy megtanulni a Differenciálegyenletek című tárgyat... És vezetni.
De úgy érzem, ha egyszer leülök a Word elé, akkor a mondatok csak úgy folyni fognak belőlem. Talán jó, hogy egy ideje pihentettem az írást. Újra elkaphat a szenvedély.

Nem ígérek semmit, most megint olyan hangulatom van, hogyha haladok is a történettel, akkor azt elsősorban magam miatt teszem. Nem akarom, hogy toporogjanak a folytatásért, ezért egyelőre nem is reklámozom senkinek sem, aki korábban olvasott, hogy esetleg számíthat erre-arra. Ha valaki esetleg erre téved, akkor az tudni fog a megváltozott helyzetről.

Elég is ennyi, most búcsúzom :)


Barátom hozzáfűzése a bejegyzéshez: "Írd meg, hogy csak a kutyák miatt vagy velem. Engem csak kihasználsz, aztán velük fekszel egy ágyba." - Ezért a vigyor a fejemen.