9.fejezet

Kilencedik fejezet

Zöldellő ligetek és csupa beton falak között suhantunk el, az orrom elé táruló kilátás képei olyan gyors egymásutánban váltogatták egymást, hogy kezdtem beleszédülni. Lehunytam a szemem és lassan elfordítottam a tekintetem, hogy ne a Captiva üvegén bámuljak kifelé.

Körülbelül két-három óra telt el az aprócska incidensnek nem nevezhető elrablásom és az azt követő kiszabadításom óta. Egy egész nap kiesett az életemből Seth kutyulmánya miatt, és az sem javított a kedvemen, hogy Raazel már hosszú-hosszú ideje egy szót sem szólt hozzám. Ajkait szorosan, egy vonallá préselve nézte az utat, de meg nem mukkant volna.

Nagyot sóhajtottam. Már nem vezetett fénysebeséggel, főleg mert lakott területeken is áthaladtunk, de még mindig az ajánlott érték felett mozgott. Dühös voltam, dühös, mert nem értettem mi baja, és nem tudtam hogyan kezelni ezt az egész helyzetet. Hiába próbáltam magam előtt tagadni, nagyon is gyengéd érzelmeket fűztem hozzá. Emlék- és álomképek villantak fel előttem róla, rólunk, hatásukra a kezem ökölbe szorult. Az ösztöneim azt súgták, ő is hasonlóképp érez irántam, de a viselkedése szöges ellentétben állt ezzel a feltevéssel.

Legszívesebben fogtam volna az egyik földre dobott üres szeszesüveget és hozzávágom a fejéhez, de legyűrtem a késztetést és a helyemen maradtam. A lábamon ejtett seb jelenleg nem lüktetett, de bármiben lefogadtam volna, hogy előbb-utóbb fog. Valamiért nem éreztem úgy, hogy a hipergyors öngyógyuló képesség az én természetfeletti fegyvertáramat is érintené.

Nagy kár, de az ember lánya ne panaszkodjon a kelleténél többet ugyanazon a napon. Mára már kimerítettem a limitet.

Felpillantottam, az opálszín tincseken már nem táncoltak játékos piros, sárga, kék pontok. A nap kezdett eltűnni a horizonton. Elgondolkodtam, hogy tegnap ilyenkor mit csinálhattam, majd hirtelen,  erővel fordítottam el vöröslő arcom, hogy kibámulhassak a magam mellett lévő ablakon, mikor rájöttem a válaszra.

Valószínűleg épp a kollégiumi szobámban tartózkodtunk, és készültem pocsolyává olvadni Raazel ölelő karjai, továbbá égető csókja között. Az ajkam bizsergett, a mellem megduzzadt, ismételten eluralkodott rajtam az önkéntelen vágy, ami kezdett állandósulni, mióta ez a kelletlen férfi betoppant az életembe. Éreztem a sóvárgást az altestemben, a szűnni nem akaró forróságot, lüktetést, a követelődző sürgetést, hogy minél előbb magamban tudhassam Raazel ínycsiklandó testének azon részét, mely keményen és tökéletesen simulna húsomba.

Most már magamat vágtam volna fejbe az üveggel, de sokkal jobban lekötött azon igyekezetem, hogy az autó sofőrje ne vegyen észre semmi változást rajtam, ami támpontul szolgáhatna neki, mi is zajlódik le bennem. Pilláim lehunytam, szorosan összeszorítottam, és azon imádkoztam, hogy az Úristen legyen olyan irgalmas, hogy ne bukjak le, ekkor azonban Raazel vett egy mély lélegzetet, és letüdőzte a belső térben található levegőt.

Mély, morgó hangon szólalt meg, amitől minden idegszálam felborzolódott, s nem kerülte el figyelmem a reszelős hangjában érződő sóvárgás sem:

- Az illatod, jázmin és fekete ribizli... – újabb szippantás a levegőbe – felerősödik, mikor izgalomba jössz.

Ennyit az imádkozás hasznosságáról.

Mivel már nem volt mit titkolnom, inkább kinyitottam a szemem, és a hang irányába fordultam. Raazel ugyan nem nézett hátra, hiszen továbbra is vezetnie kellett, de láttam, hogy a tükrön keresztül engem figyel. Csillogó arany szemeiből ugyanazt a vágyat olvastam ki, ami engem is hatalmába kerített, ezért úgy döntöttem, húzom egy kicsit az agyát.

Csábítóan megnedvesítettem felső ajkam, miközben jobb kezemet az arcomhoz emelve, majd egyre lejjebb csúsztatva, a nyakamon, a vállamon, a tükörbe néztem. Mikor a mellemhez értem, végigsimítottam rajta, finoman kezembe vettem meredező bimbóm, és két ujjam közt megsodortam. Már a saját érintésemtől is ívbe feszült a hátam, nem bírtam visszatartani egy éhes nyögést, mert, bár jól esett, inkább más karcsú ujjaira vágytam.

Ennek ellenére tovább folytattam, amit elkezdtem. Raazel árgus szemekkel figyelte tevékenységem, tüzes tekintete arra ösztökélt, hogy ne csak a melleimhez érjek. Lejjebb, egyre lejjebb csúszott a kezem, annak a lehetősége is megfordult a fejemben, hogy amennyire ki vagyok éhezve, még a végén nekiállok előtte az önkielégítésnek, de lángoló érzéseim, és a kéj áltat keltett köd annyira elfedte mostanra a józan eszem maradékát, hogy mindez a legkevésbé sem érdekelt.

Sőt, sokkal inkább felizgatott.

Eldöntöttem magamban, hogy megmutatok neki mindent, de még mielőtt elérhettem volna a combjaim közt lévő célpontot, Raazel akkorát fékezett, hogy ha nem vagyok bekötve, biztosan kirepülök a szélvédőn. Ígyis belevertem a fejem az előttem lévő ülésbe, és fájós homlokom dörzsölgettem, mikor kicsapódott az oldalamon lévő ajtó és egy erős kéz övvel együtt kitépett a terepjáróból.

Felocsúdni sem volt időm, s mézédes ajkai már az enyémeimen jártak, szájával szétfeszítette őket, hogy fürge nyelve behatolva táncot járhasson az én nyelvemmel. Tenyerével tartotta a fejem, ugyanakkor magához szorított, melleim a mellkasának szorultak, éreztem felsőjének durva szövetét, és gerincem ívbe hajtva dörgöltem magam hozzá. Olyan jó volt, ahogy sajgó melleimet érte az inger, az érzés egész a testem központjáig cikázott, még tovább táplálva az amúgy is hatalmas lánggal égő tüzet.

Azon sem lepődtem volna meg, ha helyben lángra kapok, és azt bizonyítandó, hogy nálam tényleg elmentek otthonról, egy fikarcnyit sem érdekelt volna a dolog. Nyaltam, szívtam Raazel édes ajkait, s ő ugyanekkora hévvel viszonozta mozdulataim. A csontjaim folyékonnyá olvadtak miatta, őrült hévvel vágyódtam a beteljesülésre, beleharaptam finoman ívelt alsó ajkába, és karmaimat erősen belemélyesztettem a hátába, hogy megértse mit akarok.

Nem is kellett benne csalódnom, az ölébe kapott és előrefele indult, míg én piócaként tapadtam a nyakára, az ütőerét nyalogatva, érzékien harapdálva, hogy aztán a fülcimpáját zárhassam ajkaim közé, és azt szopogathassam. Hirtelen rándulásából biztos lehettem benne, hogy ő is azon férfiak közé tartozik, aki nagyon is szereti ezt a fajta kényeztetést. Ha hasonló az ez által okozott kéjes öröm, ahhoz, amit én érzek fordított helyzetben, akkor meg is értem a reakcióját.

Mintha csak a gondolataimban olvasott volna, rádöntött a Captiva orrára, és ő tapadt az érzékeny bőrre. Ahony nyelvével masszírozni kezdte a húst, és játékosan pöckölte a fülbevalóm, olyan érzetem támadt, hogy menten felrobbanok, és darabjaimra hullok a mindent elsöprő gyönyörben. Csak szívott és szívott, de úgy, hogy száját nem csak a fülemen, de a mellemen, és egy sokkal intimebb helyen is egyszerre éreztem. Tudtam, hogy nem érinthet meg egyszerre ennyi felületen, és, hogy nem valami telepatikus abrakadabra műve az egész. Egyszerűen ilyen hatást gyakorolt rám, ahogy páran mások már előtte, de soha senki sem ilyen intenzíven.

Idáig.

Nyöszörögve húztam volna magamra meleg, izmos testét, de nem volt hajlandó engedelmeskedni, karjai meg sem moccantak, a mellkasa sem ért hozzám, mintha fekvőtámaszba fagyott volna felettem. Kezdtem ingerült lenni, de ahogy elszakadt a fülemtől és aranyszín szemeit rám szegezte, tudtam, hogy valami vagy nagyon fájdalmasat, vagy nagyon élvezeteset tartogat számomra. Talán nem lepődik meg senki azon, hogy inkább az utóbbit tartottam valószínűbbnek.

Ajkai újra lecsaptak rám, mint, aki szájon keresztül akar belémolvadni, lehellete, és egész lénye betöltötte ezen részem. Durván csókolt, mohón, mindenféle gyengédség, óvatosság nélkül, de nekem pont így tetszett, mert ez alátámasztotta a gyanúm, hogy kezdte elveszteni az önkontrollját. Nem akartam, hogy finomkodjon velem, őt akartam, a vadságát, az éhségét, az erejét, mindent, ami Raazel, és ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy kívánságom jó eséllyel teljesül.

Tovább csókolt, és én megadtam magam, fenntartások nélkül megnyíltam előtte, hagytam, hogy azt tegyen, amit akar. Mert bármi, amit ilyen felajzott állapotban tenni akart velem, az számomra csakis örömet okozhatott.

Míg ajkaim falta, keze learaszolt a mellemig, és egy óriási rántással kettétépte a felsőm, s vele együtt a melltartóm is. A hűvös szél megcsípte bőröm, didergésre késztetett, mindaddig, míg durva érintéssel markába nem zárta jobb mellem, és erősen masszírozni nem kezdte azt. A szájába nyögtem, megemelkedtem, de ő visszanyomott, és folytatta az érzékeimre mért támadást. Elengedte ajkaim, majd lehajolt, hogy szájába vehesse a mostanra agyonnyomorgatott mellbimbóm, és szívni kezdte azt. Ahogy szívott, a lüktetét úgy nőtt a lábam között, lassan már azt sem tudtam hol vagyok, ki vagyok, csak egy lángoló, sóvárgó valami voltam.

Éreztem, hogy nedveim végleg túlcsordulnak, akár maga, a Niagara forrása is lehetett volna a lábaim közt. A kéj azonban fájdalommal vegyült, mert hiába olvadtam agyatlan masszává, még mindig nem ért el a fehér fény. Raazel a másik mellem simogatta, a mellbimbóm csipkedte, miközben tovább szívott, s hiába gondoltam korábban, hogy tegyen amit akar, most inkább arra vágytam, hogy tegye, amit én akarok.

Fogtam a fejét és elkezdtem lefelé tolni, hogy értse, hol is akarom érezni a száját. Nagy cuppanással szakadt el a mellemtől, felnézett, őrjítő vágy örvénylett tekintetében, és csipetnyi meglepetés keveredett bele, amiért megzavartam munkálkodásában. Kezdtem volna attól félni, hogy, mint korábban, most sem fog nekem engedni, de nagy megelégedésemre elkezdett a kívánt ösvényen lefelé araszolni, míg el nem érte a legjobban érintésére szomjazó pontot. Hozzámdörgölte az arcát én meg ennek hatására majdnem teljesen felültem és ugyanilyen gyorsan hátra is dőltem, míg hátam a motorháztetőhöz nem csapódott.

Kigombolta a nadrágom, lehúzta a cipzárt, majd rettentő óvatossággal hámozta le rólam a ruhadarabot, hogy a kutyaharapás okozta seb ne okozhasson fájdalmat. Szívem melengette ez a figyelmesség, mikor tudtam, hogy mekkora erőfeszítésébe kerülhet ilyen helyzetben még erre is gondolni. A gyengéd szálak egyre jobban hálójukba szőtték a szívem, bensőm egy olyan részén pendült meg a húr, mely még senkinek sem szólalt meg.

Ugyanekkora gonddal húzta le a bugyimat is, majd lassan, szerintem túlságosan is lassan hajolt az ágyékomra. Csontjaimban óriási feszültséggel vártam, hogy végre megérezzem nyelvét, s mikor ez bekövetkezett egy egyszerű nyalintás által, alig bírtam az autó tetején maradni az intenzív érzéstől.

- Te vagy a legfinomabb, akit valaha kóstoltam mi amado – szólt vágytól rekedt hangon, s megnyalta ajkait – méz és tejszínhab ízed van mindenütt, de itt, – a nyomatékosítás kedvéért végighúzta ujját érzékeny húsomon – itt a legerősebb. Kedvem lenne felfalni téged.

S végszóra, mint éhező vettete rám magát.

Már nem tudtam eldönteni, hol érzem a nyelvét, kívül vagy belül, csak azt tudtam, hogyha így folytatja hamarosan ellebegek a mennyekbe. Nem egyszer végigszántott nyelvével a húsomon, majd megállapodott a csiklómnál és ajkai közé véve azt kezdte el szívni. Testemen megállíthatatlan remegés kígyózott végig, csak pár másodperc kellett ahhoz, hogy érzékeim a csúcsra jussanak. Ekkor Raazel két ujjával behatolt szűk hüvelyembe, több nem is kellett, a világ szétszakadt, én is darabjaimra hullottam, vergődve sikítottam ki mindennek és mindenkinek erőteljes gyönyörömet.

Lecsillapodni sem volt időm, mert ő erőteljesen tovább nyalt, s kecses ujjai is tovább mozogtak bennem, megtalálva azt a bizonyos pontot ott benn. Simogatotta érzékeny húsom, éreztem, hogy egy újabb orgazmus van kilátásban. Hátravetettem a fejem, kezemmel szorosan kapaszkodtam Raazelbe, ujjaim a hajába, az ömlő feketeségbe túrtak, és lefelé nyomtam, mint, aki attól fél, hogy nem fejezi be, amit elkezdett. Mindeközben a csípőm egyre jobban felívelt, Raazel a combjaimba kapaszkodott, hogy egy helyben tudjon tartani, ami elég nagy kihívásnak bizonyult számára.

Nem bírtam a minden sejtemet átjáró érzéssel, egyre gyorsabban dörgöltem magam a szájához, a kezéhez, túl jó volt, de mégsem eléggé, dobáltam a fejem, görcsösen kapaszkodtam belé, remegtem, mintha élő vibrátor lennék, mígnem valami elpattant bennem, és az orgazmus olyan erővel száguldott át rajtam, hogy nem szimplán csillagokat, de komplett csillagképet láttam magam előtt. Ismételten csak sikítani tudtam, de ezúttal nem kínozta tovább érzékeimet, hanem, mikor viszonylagosan megnyugodtam, odahúzódott hozzám, és olyan gyengéden, szeretetteljesen csókolt meg, ahogy eddig még senki.

Átkaroltam a nyakát, kezem alatt éreztem nyakizmai játékát, ahogy az ajkával, nyelvével kóstolgatott, mintha számomra ismeretlen izmai is lennének. Dorombolva simultam a karjába, nem viccelek, szó szerint, tényleg doromboltam az elégedettségtől. Elengedte a szám, belebújt a nyakamba és csak ölelt. Boldog voltam az ölelésében, míg az orgazmus okozta köd el nem kezdett foszladozni elmémben, és rá nem jöttem, hogy bár én duplán jól jártam, ő nem elégítette ki vágyait, holott én tárt lábakkal, nedvesen, felkészülten feküdtem alatta.

Még mindig éreztem merev vesszejét nekem feszülni, de egyáltalán nem tűnt úgy, hogy Raazelnek szándékában állna ezzel a problémával bármit is kezdeni. Megsimogattam a haját, mire a szemembe nézett, tekintetéből azt olvastam ki, amit a testemen is éreztem, hogy még mindig kíván.

Lassan felültem, lepkekönnyű csókot nyomtam ajkára, majd lehajoltam, hogy kiszabadíthassam nadrágja börtönéből, de mikor ujjaimmal már elértem volna a cipzárt, ijedten hátraugrott.

- Ne! – kiáltott fel.

- Miért ne? – kérdeztem összezavarodottan. Újra feléje nyúltam, de gyorsan arrébb húzódott. Kezdett körvonalazódni bennem az, ami a legutolsó alkalommal is, mikor visszautasított. Még mindig nem vagyok elég jó ahhoz, hogy lefeküdjön velem. Talán csak színjáték volt az egész, és szánalomból tette ezt velem, mint aki abban reménykedik, hogy beérem ennyivel, és nem sóvárgok tovább utána. Vagy csak játszik velem.

Akármelyik is igaz jelen helyzetben, rohadtul felidegesített, annyira, hogy meg sem lepődtem, mikor borotvaéles karmok pattantak elő ujjaim végéből. Felugrottam, annyira dühös voltam rá, hogy nem is éreztem a fájdalmat, amit éreznem kellett volna a harapás miatt. A szél nekicsapódott testemnek, fájón emlékeztetve arra, hogy engedtem a vágyaimnak, és most megalázva, pucéran állok itt egy olyan férfi előtt, aki feleannyit sem érez irántam, mint amennyit én őiránta. Magamba fordulva próbáltam széttépni a szívemre rétegződött kötegeket, de bár mérges voltam, nem tudtam nem így érezni Raazel iránt.

Átkoztam magam és őt is, sós könnyek folytak végig arcomon, majd egymás után a porba hullottak. Csak most jutott eszembe szétnézni, hogy nem-e az út szélén adtam magam oda neki, ahol bárki megláthatott minket. A szégyenérzet csak erősödött bennem, mert annyira elvesztettem a fejem, hogy fel sem tűnt volna, ha ezrek nézik végig, ami köztünk történt, ugyanakkor fellélegezhettem, mert nem az út szélén álltunk le egy gyors menetre, hanem egy erdei útra hajtottunk be.

Nem láthatott meg senki sem.

Nagyot sóhajtottam, a könnyeim lassan elapadtak, de az égő harag mélyen belefúrta magát a szívembe. Odaugrottam Raazelhez, aki mindeddig némán figyelt, majd ütésre emeltem a kezem, és lecsapva mély karmolásnyomokat hagytam a mellkasán. Nem volt szívem az arcát megsebezni, de fájdalmat akartam neki okozni. Újra lecsaptam és dühösen ráordítottam.

- Miért? Nem vagyok elég jó neked? Rohadj meg Raazel! Utállak! Tűnj a szemem elől és felejtsd el, hogy valaha hagytalak hozzám érni! – kiabáltam eszeveszetten, és minden egyes mondatnál megütöttem.

Meglepetésemre egyáltalán nem védekezett, holott tudtam, hogy képes lenne lefogni, és akkor a karmaimmal nem érném el, nem tudnám megsebezni. De csak állt, és tűrte, hogy kiéljem rajta a haragom, nem szólt egy szót sem, és ez csak még jobban összezavart. Abbahagytam az ütlegelést, hátat fordítottam neki, kihúztam a vállam, összepréseltem az ajkaim, és minden maradék méltóságomat összeszedve felvettem a még épségben lévő ruháim a földről.

Otthagytam Raazelt és elindultam egy tölgyfa felé, hogy úgyahogy felöltözhessek. A melltartómnak annyi, és a felsőm is kettészakadt, szóval nem jutottam túl sokra, de legalább nem pucér seggel fogok a világban rohangászni. Karjaim összefontam a mellem előtt, úgy indultam vissza a kocsihoz, s reményeim szerint elég lesújtó pillantást vetettem az ott álldogáló férfira, ahhoz, hogy megértse, most abszolúte nem a szívem csücske.

Szótlanul kinyitotta előttem az ajtót, beültem a hátsó ülésre, s szemem a mellkasán ejtett művemen legeltettem, míg be nem csukta előttem az ajtót. Megelégedéssel töltött el vérző sebeinek látványa, habár nem kerülte el figyelmem, hogy ő is gyorsabban gyógyul a szokásosnál. De nem elég gyorsan, úgyhogy egy ideig magán viselheti a karmolásnyomaimat.

Elmosolyodtam, majd hirtelen felocsúdtam, mert Raazel egy inget tartott az orrom előtt.

- Vedd fel. – mondta.

- Hagyj békén! – a szemeim villámokat szórtak. – Nekem semmi sem kell tőled.

- Azt mondtam, vedd fel! – éles hangja megrémisztett, de megmakacsoltam magam, és nem engedelmeskedtem. Beletúrt a hajamba és maga felé fordította az arcom, majd olyan közel hajolt, hogy meg is csókolhatott volna. – Figyelmeztetlek, hogyha bárki ember fia meglát téged félmeztelenül azt ott helyben kibelezem. Szóval, ha érdekel ezen emberek sorsa, akkor felveszed ezt a kibaszott inget!

- Mit érdekel téged, hogy más meglát engem félmeztelenül? – szegeztem neki a kérdést. – Az előbb még nem úgy viselkedtél, mint akit érdekel, úgyhogy most is viselkedhetnél eszerint.

A hajamban tartott kezével hirtelen magához húzott és olyan erőteljesen csókolt meg, hogy nyilalló fájdalmat éreztem az ajkamban. Amilyen gyorsan rámtapadt, olyan gyorsan el is engedett, s a fémes ízt lenyalva magamról, tudtam, hogy kisebesítette a szám. Fehér villámok cikáztak a szemében, s mikor megszólalt, mintha az élő, tomboló vihar beszélt volna hozzám.

- Nagyon is érdekel. Félreérted, ami az előbb történt. Akarlak, de nem tehetem meg, amit mindketten szeretnénk, és a kettős vágy, hogy beléd mártózzam, meg, hogy engedelmeskedjek a parancsnak majd kettészakítja a testem. Te még nem értheted – hunyta le a szemét, és a bánat olyan erősen hömpölygött körülötte, hogy azt vártam volna, testet is ölt. Egy lélegzetvételnyi idő alatt összeszedte magát, s felnézve aranyszín szemeit az enyémekbe fúrta – De hamarosan megérted.

Ezzel megfordult és csöndben beindította a motort, hogy tovább haladhassunk, bármerre is tartottunk. Az ing az ülése tetején pihent, odanyúltam, és az orromhoz emelve beleszippantottam. A cédrus és vaníliaillat erősen átszőtte az anyagot, a szívem egy kicsinyke részét boldogította a tudat, hogy az ő ruháját készülök magamon viselni. Egy másik részem továbbra is mérges volt, az összes többi meg nem tudta mit érezzen.

Hamarosan megérted.

De micsodát?