Cím

Olvass bátran! :)
2

Liebster Award



Na, úgy tűnik végül engem is utolért a Liebster Award, hála kedves Szibi barátnőmnek, úgyhogy kissé még félzombi állapotban a gólyatábor után (szervezőként vettem részt) most válaszolok is a 11 és egy plusz feltett kérdésre.
Arra sajnos már nincs affinitásom, hogy tovább küldözgessem, meg kérdéseket találjak ki, mert örülök, hogy élek, de a baj az, hogy ennek se örülhetek sokáig, mert holnaptól beköltözés van a kollégiumokba, majd regisztrációs hét, szóval a nap 36 órájában (!!!), nagyjából péntek-szombatig én nem leszek beszámítható állapotban.
Szóval ezt a díjat úgy veszem, mintha meginterjúvoltak volna, és elárulok pár dolgot magamról az olvasóimnak.



Először legyen a 11 dolog rólam, aztán a kérdésekre adott válaszaim :)

1.      20 éves vagyok, rendesen tavaly nyáron kezdtem el írni, persze évek óta vannak történetek a fejemben, de sokáig nem lejegyeztem, hanem lerajzoltam őket
2.      A Miskolci Egyetem hallgatója vagyok, anyagmérnöknek tanulok. És ez nem azt jelenti, hogy drogokat készítek :P
3.      Nagyon perverz fantáziám van, habár írás közben megpróbálom féken tartani magam, és csak néha írni fájdalmas dolgokat (gyenge idegzetűek a következőket NE olvassák el, hanem ugorjanak a 4. pontra!)
-         Mi a különbség a véres-gennyes hüvelyváladék és a dobókocka között?
-         ???
-         Dobókockával nem lehet gargalizálni. (én előre szóltam)
4.      Alkoholista is vagyok (egyesek szerint), de ez egyetemista lévén talán nem meglepő... És most miért vagyok attól alkoholista, hogy együltőmben megiszok egy üveg vodkát? Oo (igen, ez a kedvencem... Vagyis kimondottan az áfonyás Finlandia a kedvencem, de bármi egyéb vodkával is beérem)
5.      Tipikusan besorolható vagyok „rockernek” a ruháim, sminkem alapján, ami igaz is-meg nem is. Egyrészt, metált hallgatok, nem rockot. Abból is olyat, hogy folkmetál, szimfónikus death-black, elvétve power. És utálom a magyar előadókat. Oké, ismerem az ilyeneket, hogy TCs, Depresszió, Road, Rómeó Vérzik, és pár régebbi társaik, de max buli alkalmával hallgatom őket, jobb szeretem a külföldi bandákat (leginkább a finneket <3). És azért sem vagyok mondható csak rockernek, mert bármi mást is meghallgatok, és hajlandó vagyok klubbokba járni, kiöltözni, és odalenn táncolni. Nem véletlen az a vulgóm, hogy ’Zenére mozog a fejem’ és az az aliasom, hogy ’Metálangyal’. Amúgy: éljen a retro és a mesezenék :) („Minket vár a világ, bársony egeken ringat...” -> na ki tudja folytatni?)
6.      Van két tetkóm. Egy gyönyörű főnix a jobb lapockámon, és egy apró kolibri aaa *khm* szóval, balra elől intim helyen, hogy az alsónemű még takarja... Mindkét madár két rám jellemző személyiségjegyet képvisel :)
7.      Ideálom az északi pasik: magas, vállas, világos kék-zöld szem, hosszú szőke haj... Most kérdezhetnék, hogy akkor a két fő történetemben miért nem ez a típus kacsint vissza: hát, gőzöm sincs :D Végül is, másmilyen típus is megtud magának fogni :) De azért álmodozni szabad...
8.      Imádom az állatokat, van is egy kutyám (Jack Russel Terrier) és egy macskám (nagyjából egy whiskas macskára hasonlít), de a kedvenc állatom a fehér tigris. Sajnos, azt nem tarthatok.
9.      Chips és cukormániás vagyok, bár a dolog nem látszik meg rajtam (stabil 50 kiló vagyok évek óta, és valahogy nem akaródzik hízni, még ha akarok sem -.-). Bár a csokit nem nagyon szeretem.
10. Spontán természet vagyok, nincs késztetésem rá, meg úgy eleve utálok is előre tervezni. Tőlem fölöslegesen megkérdezni, hogy gyerekként mi akartam lenni, mert csak megvonom a vállam, hogy sosem gondolkodtam rajta. Vagy azt megkérdezni, hogy mi a tervem valamelyik napra, mert csak annyit mondok, hogy majd lesz valami: szokásom hajnal 2-kor kitalálni, hogy én most elmegyek inni, vagy sétálni, vagy mittoménmit csinálni.
11. Kedvenc írónőm Laurell K Hamilton, kedvenc filmrendezőm Tim Burton, és kedvenc színészem Johnny Depp. A legjobban annak örülnék, ha harmójuk beteg fantáziáját, humorát összetudnám mixelni, és magamévá tenni, de azért úgy érzem, egyedül is elég kreatív vagyok :)

És akkor jöjjenek a válaszok Szibi kérdéseire:

1. A napnak melyik időszakában vagy a legaktívabb, gondolok itt arra, mikor szeretsz írni?

Akár írásról, akár bármi egyébről legyen szó, én mindenképpen éjszakai bagolynak mondom magam. Még ha fel is kelek délelőtt-dél körül, akkor is elütöm az időt nagyjából este 6-7ig, és akkor ülök le írni, aztán egy fejezettel elvagyok hajnalig is. De, mint mondtam, ha nem írok, akkor is csinálok valamit, és bizony minimum hajnal 4-ig én nem kerülök ágyba. Még így sem, hogy már nem nyár van, és nem aludhatok órákon át az éjszakázás után :) Aki volt már egyetemista, az biztos ismeri a mondást, hogy a 3 lehetőség közül (tanulás, alvás, társasági élet) csak kettőt lehet választani és végig csinálni, és nekem pont az alvás marad ki a lehetőségekből...

 2. Ha büntetlenül a tiéd lehetne a világ összes ideje, mire fordítanád? (Pl. nem kényszerülnél munkába járni, mert kőgazdag vagy :D, és mindenki a kívánságaidat lesné.)

Huhh, jó kérdés :D Nincsenek ilyen terveim, nagyon spontán természet vagyok kiskorom óta. Egyszerűen csinálnám, amihez aktuálisan épp kedvet kapnék. Ezért nem tudok én időre írni, hiába „nyavalyognak” nekem. Fejben megvan, aminek jönnie kéne, de sokszor kedvet kapok valami egészen máshoz, és inkább azt csinálom, mert abban lelem örömöm. Biztos, hogy az időt kihasználnám az alkotási ambícióim kiélésére (írás, rajzolás), el is utazgatnék a nagyvilágban, de jelenleg azt mondom, ha rengeteg időm lenne, azt a barátaim társaságában tölteném. Legyen szó bulizásról, vagy lazulásról, én velük érzem magam a legjobban :)

3. Mennyire bízol saját magadban és abban, hogy amit csinálsz az jó?

Én a magam részéről úgy érzem, hogy jól csinálom, amit csinálok. Tanulmányi téren ezt az eredményeim bizonyítják, és az is, hogy sokan kérnek tőlem segítséget, ha valamiben megakadnak. Az írási tudásomban is bízhatok ilyen szempontból, hiszen azért vannak páran, akik meg szoktak keresni egy kis bétázásra, és utána konstatálják, hogy olyan hibákat veszek észre, amiket ők nem. Persze nyelvtanból sosem voltam valami nagy ász, egyszerűen érzés alapján csinálom a dolgokat. Kicsit olyan ez, mint idegen nyelven beszélni, akkor is úgy mondod/írod a dolgokat, ahogy „jónak hangzik”. De ha egy rakás szar lenne, amit csinálok, akkor is tovább csinálnám, mert jó csinálni. Eleve nem azért kezdtem el írni, hogy másoknak mutogassam, én el lennék azzal is, ha csak önmagamnak írnám ki a fejemben lévő történeteket. Ámbár tényleg hihetetlen öröm, hogy vannak, akiknek tetszik, amit csinálok, és bíztatnak a folytatásra. Egyesek meg egyenesen kiabálnak velem, és követelik a következő fejezetet :D

4. Mennyire figyelsz oda rá, hogy a kezedből kikerülő írás formailag és tartalmilag is kifogástalan legyen?

A tőlem telhető legjobban odafigyelek rá. Ha megírok egy fejezetet, általában még vagy 5x átolvasom, ki-kijavítgatom, átformálgatom, míg úgy nem érzem, hogy mehet a nagyközönség elé. Aztán, ha van 2-3 új fejezetem, elolvasom az egész történetet egyben, hogy biztosan minden érthető-e, hogy nem-e írtam hülyeséget (mondjuk egyik szereplő az elején szőke, később hirtelen barna), ahogy arra is figyelek, hogy ne legyenek átfedések. Formailag meg leginkább arra, hogy könnyű legyen a szemnek olvasni, nomeg nem akarok túl hosszú bekezdéseket csinálni. Előfordult velem, hogy rövid bekezdésekkel kezdtem, aztán, ahogy nőtt a fejezetek száma, úgy lettek ezek egyre hosszabbak, na akkor átcsoportosítottam az egészet, hogy egységes legyen. Hibák természetesen előfordulhatnak, de reményeim szerint egyre kevesebb, pont azért, mert időről-időre átnézem az aktuális „egészet”.

5. A családod támogatása vagy nemtetszése mennyire befolyásol?

Igazság szerint semennyire. Legalábbis az írás terén. Édesanyám, nevelőapám, és idősebbik húgom tudnak róla, hogy írok, de sosem olvastak tőlem. Anyum valószínűleg megtenné, de előbb rágom le a lábam, minthogy ezt hagyjam neki. Valószínűleg számítana a véleménye, ha tetszene neki, de ő amolyan szociopata fajta (legutolsó ilyen terű beszólása az volt, mikor Pest felé menet dugóba kerültünk egy baleset miatt, hogy: „Én törvénybe iktatnám, hogy mindenkinek kötelessége úgy meghalni, hogy azzal ne zavarjon másokat”). Szóval, most komolyan. Ha thriller, vagy leginkább horror műfajban alkotnék, akkor elé tolnám a képernyőt, de így inkább kihagyom, és ő sem erőlteti. Mivel nem hajlandó beleolvasni a meglévő paranormal romance és urban fantasy könyveimbe, mondván „vámpíros-szexelős, és az neki nem kell”, így hagyom az egészet. Ugyanakkor nálam egy évvel idősebb unokatestvérem, s egyben legjobb barátnőm hű olvasóm, neki mindig szívesen mutatom az új részeket, és nagyon örülök a folytonos pozitív visszajelzésnek.

6. Kétségbe esnél, ha egy nap arra ébrednél elhagyott az ihlet, de annyira, hogy az életben több sort nem vetsz papírra?

Na ezt a szituációt el sem tudom képzelni. Nekem folytonosan kontrollálhatatlan gondolatok kusza egyvelege kavarog a fejemben, szinte nem is vagyok arra képes, hogy valami új ötlet ne vetődjön fel bennem. Így is annyiféle ötletem van, hogy egy élet kevés lenne mindet leírni. Lehet tényleg kevés is, mert az életvitelem, és a spontaneitásom miatt nem haladok olyan ütemben, mint azt az olvasóim megérdemelnék. Sajnálom is ezt, de ami nem megy, azt ne erőltessük, mert ha erőszakkal vesznek rá valamire sokkal rosszabb munkát végzek, mintha örömmel csinálom. De gondolom sokan vannak így ezzel. Ezért is hangoztatom, hogy én elsősorban magamnak kezdtem el írni, most is leginkább önmagam miatt csinálom, de közben visz a hajtóerő, hogy van, aki számít a munkám folytatására. Bocsánatot is kérek, hogy mostanában nem hoztam frisst, de egy ideig biztos nem is fogok, ahogy a bétázással is lassan tudok haladni, de egyetemista lévén (plusz kollégista), aki a nap 24 órájából 36-ot társaságban tölt, egyszerűen nincs energiám erre, még ha szívesen is csinálnám a dolgot.
Deee visszatérve a kérdésre... Lehet kicsit megkönnyebbülnék, ha elhagyna az ihlet, és nem lenne tele a fejem ennyi mindennel, de egy idő után biztos zavarna a dolog. Annyira azonban nem, hogy mással ne tudjam lefoglalni magam. Imádom az új dolgokat, ha ez nem menne, keresnék mást, ami leköt.

7. Ha egy kiadó megkeresne azzal, hogy kiadja a könyvedet, de az általuk meghatározott helyeken drasztikusan át kellene írnod, megtennéd?

Nem igazán tudom. Szeretem a történeteimet úgy, ahogy vannak, azzal azonban tisztában vagyok, hogy néhol direkt írtam bele töltelék részeket olyan célzattal, hogy húzzam az időt, meg töltsem a sorokat. Ha azokat kéne kihúzni/átírni, azt megtenném. Egyébként a válaszom attól függ, hogy milyen helyeken kéne átírni. Természetesen van olyan rész, amibe foggal-körömmel kapaszkodnék, szóval ha azt kéne átírni, akkor elküldeném a kiadót egy másik univerzumba :)

8. Elvállalnál egy olyan könyv megírását, aminek a témája távol áll tőled, de garantálnák, hogy kiadásra kerül?

Biztos, hogy nem. Nem a kiadásért csinálom a dolgot. Ha a folyatamosan íródó történeteim közül egyik sem kellene egy kiadónak sem, az sem érdekelne. Csinálnék pár tiszteletpéldányt az olvasóimnak, meg egy sajátot önköltségen, és ezzel elintézném a dolgot. És ha időközben nőne az olvasói táborom, és lenne más, aki szeretne tőlem könyvet, akkor küldenék neki is. Valószínűleg még azt is mindegynek mondanám, hogy fizetnek-e érte. Alapjáraton ajándékozásmániás vagyok, előfordul, hogy 5ezerért veszek könyvet/pólót akármi egyebet egy-egy ismerősömnek, családtagnak, csak mert „szeretlek, és adni akarok neked valamit” hangulatban vagyok. Bár gyakrabban fordul elő, hogy kézzel csinálok valamit, ám a kellékek a munkálathoz szintén pénzbe kerülnek :) Nekem a pénz nem igazán számít. Ami van, és nem olyan összeg, hogy a hiánya a földhöz ver, abból szívesen adok, persze ésszerű határok között, mert azért nem vagyok bankautomata, hogy az élősködők rám járjanak. Szerencsére megtudom mondani, hogy ki az, aki szívből örül annak, ha valamit kap tőlem, mégha az valami kis hülyeség is, és azt nagy becsben tartja, mondván mert tőlem van. Amennyire tudom, van pár olvasóm, aki díszhelyre rakná a könyvemet, ha lenne, nekik természetesen szívem szerint egy tucatot is simán adnék :D

9. Ha látnád, hogy egyik kezdő írótársadnak meglódult a szekere, az ösztönzően hatna rád vagy lelombozna, mert mondjuk neked még nem sikerült?

Ha ismerősről lenne szó, akkor örülnék a sikerének. Amúgy nem nagyon érintene a dolog, se leleombozás, se ösztönzés szempontjából.

10. Szoktad a hozzád hasonló írópalánták munkáit olvasni, esetleg véleményezni? (Itt nem az olyan kijelentésekre gondolok, mint „Jaj, de tetszik!”, „Kérek még!”, „Überhiperszupcsi lett!” stb. :))

Igen, van, akit rendszeresen olvasok, van akiébe belenézek, hogy milyen, és mivel nemrég közzétettem, hogy szívesen véleményezek, és szólok a hibákról, így most lenne is dolgom e téren. De most megint az a bajom, hogy nincs időm, még meghalni se, szóval majd egyszer valamikor mindenkire sor kerül :)

11. Mi a véleményed a függővégekről? Szoktad alkalmazni, vagy a hajadat téped tőle?

Én felcsigázás végett szeretek olyan fejezeteket írni, hogy a legutolsó 1-2 mondat olyan hatással legyen az olvasóra, amitől tovább akar lapozni. Szerintem ezzel nincsen semi baj, csak legyen hozzá az embernek érzéke, hogy jó függővéget adjon.

 +1.  Hány történetet írsz egyszerre? Befejezed az aktuálisat, mielőtt belevágnál egy másikba, vagy több vasat tartasz a tűzben?

Jelenleg 3 történetet írok, mindegyik urban fantasy kategória, a legelső és leghosszabb (Egy párduc vére) eddig nagyjából 13 hónapja készülget (a suliidőben nem nagyon tudok írni, inkább csak nyáron), a második - Az érintés ára - június óta íródik mind fejben, mind papíron, az utolsóból még csak egy fejezet készült el, ez a Gyöngyházfény címen fut. Az első kettő rendes regénynek készül, és folytatást is tervezek nekik, az utóbbi egy amolyan max 100 oldalas önálló rövidregény lenne. Ezek alapján, azt hiszem mondhatjuk, hogy több vasat tartok a tűzben :D


Ez lenne minden tömören-röviden, ha nem baj, nem keresek még 11 embert a továbbküldésre, mert lassan már amúgy sincs, aki még ezt ne töltötte volna ki, és mint fentebb mondottam, most nincs agyam kérdéseket kitalálni...
Remélem kicsivel jobban megismertetek ezek alapján, de azért nem is rettentettelek el :)

A végére kiteszek egy képet a bALEK7-ről, és adok egy feladványt: ha ez volt a 0. nap, akkor milyennek képzelitek az utolsót? (vasárnaptól péntekig tartott, hogy pontos legyek :D). És akkor talán látjátok, hogy miért vagyok most írásképtelen :D


Amúgy a középen látható leányzó lennék én :)

2 megjegyzés:

Linda Deákvári

Hello Dorka! Köszi, hogy szóltál igazán hasznos kis olvasmány volt. Remélem nem rám gondoltál a 3. kérdés válaszában. Remélem nem vagyok olyan erőszakos, de ha mégis akkor szólj. A múzsának nem ajánlom, hgoy elhagyjon. Ja én már most vevő vagyok a könyvedre ha egyszer kiadatod. Egy példányt akarok. Egyébként jó volt ez az interjú mert így tényleg sok mindent meg lehetett tudni rólad. na csók Linda

Sylvie Barthus

Szia!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen hamar válaszoltál az általam feltett kérdésekre,annak ellenére ugye, hogy milyen hátráltató, nehezítő körülmények között tetted azt. :D És mindezt milyen olvasmányosan. Szerintem az ilyen dolgokból is hamar kitűnik, hogy ha valaki tud írni, fogalmazni és a tetejébe még szereti is csinálni.
Összességében, nagyon ügyesen megoldottad, bár ha lesz időd valamikor kíváncsi lennék te milyen kérdéseket tennél fel. :D
Az meg külön öröm számomra, hogy a barátnődnek tartasz. :)

Megjegyzés küldése