Cím

Olvass bátran! :)
1

100 szavas írástechnikai verseny


Ha már fejezetet nem tudok nektek hozni, akkor legalább két darab kis apróságot megosztok veletek. Van ugye az Aranymosás Magazinnak a 100 szavas írástechnikai versenye, amire eddig kétszer készültem valamivel: habár nem a győzelemért, csak saját magamnak csináltam, hogy lássam, mit tudok kihozni a feladatból a saját írási stílusomon belül.

Az első:
(fantasy világvége téma)






Másodperceken múlt, hogy egy tűzgolyó nem lapított agyon, s miután kikerültem, harsány vihogásban törtem ki.
- Szerinted ez vicces? – horkant fel Arlede.
- Ó, lássuk csak. Én vagyok a történelem legelcseszettebb Pythiája. Nem tudtam egy használható látomást kisajtolni magamból, amivel megakadályozhattuk volna az Apokalipszist. Lávafolyam emészti el a földet, és bizarr, vérszomjas repülő izék pottyantak a nyakunkba egy másik dimenzióból. Kitta meghalt, mikor megmentett az egyiktől, azonban meggyászolni sincs időm, mert az a nyamvadt bestia még mindig vacsorának akar. – hadartam el egyhuzamban, hátamat a falnak vetve - Talán hozzá kéne vágnom egy üveg barbecue szószt és ’Bon appétit’ kívánni. Igen, határozottan röhöghetnékem van.

A második:
(jellemzés valakiről)



A konyhai pult mögötti férfi teljesen idegen volt számomra. Ajkaimba harapva legeltettem szemeimet a kemény munkával izmosra faragott pőre felsőtesten, és sötétarany tincseken, melyek még érintetlenül is a folyékony selymet juttatták eszembe.
Rám szegezte hideg, jégkék szemeit. Írisze üvegszerűen áttetszőnek tűnt, olyan érzést keltve bennem, hogy egyetlen pillantásával képes lenne kettévágni.
 Lassan, a prédáját becserkésző nagymacskaként indult el felém. Amint kiért a pult mögül, lepillantottam altestére, de gyorsan megfogadtam, hogy inkább csukva tartom a szemem. Napbarnított teste anyaszült meztelen volt. Fülig pirulva küzdöttem önuralomért, nehogy rávessem magam, közben a szemhéjamat bámultam belülről, reménykedve, hogy átlátok rajta, ha elég erősen szuggerálom.


Igazság szerint, jellemzés témában csináltam egy másik részletet is. Ez nem illeszkedik a tőlem megszokott írási stílusba, de azért megmutatom :)



Valami visítva száguldott hozzá, és kapta ölbe. A meleg puhaság izgatottá tette, mikor mancsai újra a földet érték, bőszen ugatva, lihegve fordult az alak irányába. Magasabb volt nála, nyurga, két lábon állt. Arca kerek, lapos, nem hasonlított az ő megnyúlt pofájára, szája húsos, szemei világosak, feje tetején hosszú, sötét szőr nőtt. Nem volt bundája, testét fura anyag borította. Mellső lábai vékonyak, rövidebbek, és ahogy a hátsókkal az ő szintjére süllyedt, elkezdték a hátát simogatni. Megnyalta, megszimatolta a felé nyújtott végtagot. Tetszett neki, vidáman kuporodott az ölébe, nem törődött azzal, hogy nem az ő fajtája. Boldog volt. Végre lett saját gazdája.

Sajnálom, hogy csak ennyit tudok most hozni, amint lesz időm, leülök, és folytatom valamelyik történetemet :)

Cupp



1 megjegyzés:

Sylvie Barthus

Az első kettő teljesen te vagy. :D Élvezet olvasni minden betűjét.
A harmadik pedig nagyon aranyos. :D

Mindezzel csak az a baj, hogy az étvágyat felkelti, az éhséget viszont nem csillapítja... :)

Megjegyzés küldése